„Vagy tanulunk, vagy törünk”
Az ADHD kifejezéssel manapság előszeretettel dobálóznak szülők és pedagógusok is, pedig e rendellenesség felismerése és pontos meghatározása gyakran még a szakemberek számára is komoly fejtörést okoz. Cseri D. Bernadett, az ADHD Magyarország Alapítvány kuratóriumának elnöke segítségével próbáltunk rendet vágni az interneten is fellelhető, gyarkan ellentmondásos információk tengerében. Interjúnk második része.
Mi az oka az ADHD kialakulásának?
A tudományos kutatások szerint egy neurológiai eredetű mentális, fejlődési rendellenességről vagy betegségről van szó, a másik nézőpont szerint civilizációs jelenségről. Én magánszemélyként inkább az utóbbi oldalról való megközelítést támogatom. Ennek értelmében pedig a segítséget is így preferálom. Azt szoktam mondani, hogy próbáljunk meg mindent, ami gyermekbarátibb, emberközelibb, természetesebb – és ha nem működik, akkor bizony nagy segítség tud lenni egy a szakmájához elkötelezett és nagy szaktudással bíró, szívbéli orvos és az ő javaslata.
Mit gondol, tényleg egyre több az ADHD-s gyermek, vagy csak fejlettebbek a diagnosztikai módszerek?
Mindenképpen több ma az ADHD-s gyermek, mint korábban, ezért is mondom, hogy meggyőződésem szerint civilizációs jelenségről beszélhetünk. 2011-ben készült egy tanulmány a Corvinus Egyetemen, amelyben 70 ezer érintett gyermekről esett szó – ma már a becslések szerint bőven 100 ezer felett van a számuk. Természetesen régen is voltak hasonló gyerekek, akikre annak idején azt mondták, hogy „rossz gyerekek”, meg „elevenek”, ma azonban nem szabad ennyivel elbagatellizálni a témát, mert nagyon megváltoztak az arányok. Mint ahogyan egyébként autista gyermekből is sokkal több van, mint régen. Viszont ahogy említettem, az ADHD egy nehezen megfogható, összetett jelenség és sokszor, nagyon könnyen rá is húzzák valakire, hogy „te ADHD-s vagy”. Adott harminc-negyven tünet, amiből öt-tíz mondjuk tényleg mindenkire jellemző. Például ha valamitől lelkesek vagyunk, akkor fellángolunk és impulzívak lehetünk, elképesztő kreativitással tudjuk magunkat is motiválni, ha érdekel a téma, sokat is beszélünk róla. Azonban ha ülünk egy előadáson és nagyon unjuk, és az elhangzottak, vagy az előadó nem köti le a figyelmünket, akkor firkálunk, vagy ábrándozunk, sőt, van, aki el is alszik. Ugyanígy ha nem sikerülnek a dolgok, bizonyos emberek kitörnek, mint a vulkán, tányért csapnak a falhoz, mások sajnos csúnyán beszélnek, ha dühösek, és sorolhatnám. Tényleg nehéz ebből kiindulni…