Az ADHD kifejezéssel manapság előszeretettel dobálóznak szülők és pedagógusok is, pedig e rendellenesség felismerése és pontos meghatározása gyakran még a szakemberek számára is komoly fejtörést okoz. Cseri D. Bernadett, az ADHD Magyarország Alapítvány kuratóriumának elnöke segítségével próbáltunk rendet vágni az interneten is fellelhető, gyarkan ellentmondásos információk tengerében. Interjúnk első része.
Mit jelent az ADHD kifejezés?
Az ADHD egy mozaikszó a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar angol rövidítése (ADHD = Attention Deficit Hyperactivity Disorder). A megjelölés elsősorban magatartási-viselkedési, illetve beilleszkedési és tanulási nehézségekre is utal. Impulzivitásra, túlérzékenységre, túlmozgásra és több kísérő tünetre, amik a gyermekeknél eltérőek lehetnek.
Egyre több gyermeknél tapasztalható figyelemhiány és fokozott fizikai aktivitás. Mikor kell gyanakodni, hogy egy adott gyermek esetleg már eltér a korának megfelelő egészséges határtól?
Az első jelek óvodás korban okoznak problémát. A szülők jellemzően gondoskodással, szeretettel, törődéssel fordulnak gyermekük felé és figyelik fejlődésüket. Sokszor viszonyítanak más gyermekekhez, az ő fejlődési ütemükhöz és olvasnak, tájékozódnak szakirodalmakból is. Nagyon nehéz ebben jó tanácsot adni, hiszen eltérően értelmezzük a szeretettel való gondoskodást, a felelősségteljes törődést, következetes nevelést. Lehet és kell is egy irányvonal, de hogy ki hogyan és miként tekint erre, az már saját döntés. Vannak, akik sokszor és igen korán „túlaggódják” gyermekük esetleges lemaradásait, például ha később kúszik, mászik, nem a „papírforma” szerint kezd el felállni, járni. De vannak olyan szülők is, akik „lazán” fogják fel ezt, és azt mondják: majd kialakul, majd utoléri magát, majd kinövi, és így tovább. Tehát kicsi korban még nehéz eldönteni, hogy csak megkésett fejlődésről beszélünk-e, vagy pedig tényleg valamilyen rendellenességről, normától való eltérésről van szó. Utóbbira rendszerint akkor derül fény, amikor a gyermek közösségbe kerül, és az óvodapedagógusok már szakmai szemmel figyelik őt a társaival együtt. Ilyenkor szokták jelezni a szülőknek, hogy olyasmiket tapasztalnak, amik a gyermek korához képest nem tekinthetők megszokottnak.
Forrás: